Sarah Dessen Altatódal című regénye megihletett :) Aki olvasta az tudja miért, aki pedig nem, az olvassa úgy, mintha nem is mondtam volna semmit sem, és ez egy mindentől független újabb egyperces lenne! Vagy így, vagy úgy, de jó olvasást! :))
Trey megpendítette a gitárját, és a fiúk már játszottak is. Néztem, ahogy ujjatlan pólóikban hullámzanak az izmaik, amikor a hangszereket nyúzzák, hogy arcukra kiül a koncentráció. Rex utasításokat kiabált a mikrofon mellé, majd amikor mindent megfelelőnek talált odalépett, és elégedetten kezdett énekelni.
Mindezzel csak annyi volt a baj, hogy rém hamisak voltak. Trey folyamatosan elrontotta az akkordokat, sosem jó húrt fogott le, és mindig legalább harminc másodperces késésben volt, már ha éppen eltalálta a számot, amit játszani szerettek volna. Luc hobbidobos volt, sohasem tanulta sehol, de még az interneten is lusta volt megnézni, ebből következett, hogy egyáltalán nem értett hozzá, csak időnként leütött pár taktust, és részéről befejezte a hozzájárulást az "együttes" munkájához. Rex pedig... hát, Rex iszonyatosan hamisan énekelt. Tulajdonképpen én magam sem értettem, hogy miért nem szakadt még be a dobhártyám az elképesztő hangerőn üvöltő virnyákolástól.
De legalább ők élvezték.
Három hasonlóan idegtépő szám után leizzadva, mosolyogva léptek hozzám.
- Na? Milyen volt?
- Hát, fiúk, őszinte leszek. Borzalmas.
- Ne már Gina, te nem érted az igazi zenét!
- Hát ez lehet...
Rex hanyagul átdobta a karját a vállamon.
- Ginaaaaa, csak nem volt ez olyan roooossz...
- De bizony. Nagggggyon rossz volt. Hallgatni is alig bírtam! - vigyorogtam rá, majd mielőtt még megsértődhetett volna, gyors csókot nyomtam az ajkára.
- Na EZ, nem volt rossz - vigyorogtam tovább szemtelenül, majd lepattantam az egyik használaton kívüli erősítőről amin addig kucorogtam.
- Inkább gyűjtsetek bélyeget skacok!
Azzal nevetve kifordultam a garázsból, miközben hallgathattam a sértődött füttykoncertet, és a Rex zenei analfabéta barátnőjéről szóló beszólásokat...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése