Nem értem az embereket. Van, akinek ezer jobb barátja van,
mégis egyedül érzi magát, mert nincsen közte az az egy. Van, akinek mindene
megvan, mégsem boldog, mert egyvalamit hiányol. Van aki szebb szeretne lenni,
van aki gazdagabb, okosabb… Több pénzt, nagyobb házat szeretne. Miért nem
tudunk annak örülni, amink van, és nem amiatt siránkozni, ami nincs? Az élet
nem vár arra, mikor leszünk maradéktalanul boldogok és elégedettek. Talán
sosem. Ki tudja? De ez csak rajtunk múlik. Mi döntjük el, melyiket választjuk:
azt tartjuk számon, mink nincsen, és közben elsiklunk azok mellett a dolgok
mellett, amik az életet szebbé és boldogabbá teszik, vagy azt, amink van,
amivel elégedettek vagyunk, és kiélvezzük ezeknek minden egyes pillanatát.
Bizony, bizony állandóan elégedetlenek vagyunk mi emberkék, inkább önmagunkat kínozzuk, ahelyett, hogy a jó oldalát néznénk a dolgoknak. Sokszor én is hagyom magam süllyedni, szerencsére léteznek ilyen pozitív emberek, mint például te, akik visszaterelnek a helyes ösvényre. :)
VálaszTörlésIgyekszem mindig pozitívan állni a dolgokhoz, noha nekem sem mindig sikerül (szerencsére az esetek többségében igen:)). Ha ezzel, a szavaimmal, az életfelfogásommal valakit a helyes ösvényre terelek, már megérte :)))
VálaszTörlés