Gréé szemével...:)

Egy kis személyes, amit meg kell osztanom valakivel, mert a családomat lassan untatom (bár nem mondják :D). Idén, mint tavaly nyáron, újra elkezdtem futni, hiszen nemsokára itt a bikiniszezon, meg amúgy is, a tél mindig nyomokat hagy, ha értitek mire gondolok, és ha elkezdek mozogni, sokkal jobban is érzem magam a bőrömben. (Ez nem csak rám igaz, bizony ám! Akár rád is az lehet, csak elkezdeni nehéz! ;D) Szóval, a mai volt a harmadik alkalom idén, és pozitívan csalódtam - habár kicsit túlbecsültem magam. A kitűzött cél 6 kilométer, habár eddig körülbelül 2,5 volt a maximum idén, és tavaly is csak 3,2, akkor amikor már két hónapja futottam előtte. Hát igen, ezek nem nagy számok, de igenis nagy távolságok valakinek, akinek nem olyan jó az állóképessége, aki mindig is nagydarab kisgyerek volt, soha nem teljesített jól tesiórákon, és ez sokáig elvette a kedvét attól, hogy saját magától, csak úgy az öröm kedvéért sportoljon. Valamikor 12 éves korom környékén kezdett érdekelni a mozgás, amikor már saját magam öltözködtem, és szerettem volna szűk ruhákat hordani, én is úgy kinézni, mint nádszál karcsú osztálytársaim. A súlyom, vagy teljesítményem miatt a környezetemben soha nem ért bántás, ezért inkább a saját hiúságom vett rá arra, hogy foglalkozzak a testemmel. Ekkor kezdtem el zumbázni, ami tényleg abszolút fordulópont az életemben, hiszen futni nem igazán szerettem, de ezzel a mozgásformával alakultam, és a mozgást is megszerettem. Mai napig imádom, de tavaly végre a futás ízére is ráéreztem. Úgy, hogy a saját tempómban, pusztán a magam öröméért és saját magam (néha elég magas) elvárásainak megfelelni vágyásért, és nem egy stopperrel és síppal felszerelkezett tanár figyelő szeme előtt futottam, hamar megszerettem. Idén pedig cél ez a hat kilométer, amiből ma, magamat is meglepve *dobpergés* körülbelül 4-et sikerült lefutnom, amiért igenis büszke vagyok magamra. Mert lehet, hogy annak, aki régen, rendszeresen fut, akinek soha nem volt ezzel gondja, annak ez nem sok, talán egy bemelegítés, de nekem akkor is hatalmas sikerélmény. A végén pedig ki tudja, talán ennek a duplája, triplája is sikerülhet... A cél pedig, az érzés, hogy ha belenézek a tükörbe, büszke legyek arra amit ott látok, és eszembe jusson, mennyi munka van benne... Mert még nagyon sok munka lesz benne, hiszen nem adom fel, a végeredmény csak rajtam áll! És mindenkinek ugyanezt tanácsolom, mert a mozgás jó dolog - nem csak azért, hogy jól nézz ki, hanem, hogy sokáig egészséges is tudj maradni! :)