Egyperces :)

Most először nem kép, és nem idézet ihletett meg hanem egy dal, méghozzá táborozás közben. Ott nem tudtam leírni, de itt megszületett ez a rövidke egyperces, aminek tulajdonképpen se füle, se farka, ez csak egy hangulat, egy érzés mely az esti 'altatódal' közben fogalmazódott meg bennem :)) Remélem tetszeni fog, jó olvasást! :))

A zene linkje, érdemes meghallgatni ahhoz, hogy ráhangolódjatok!
http://www.youtube.com/watch?v=XlE1IFteq1E&feature=fvst

Dúdolgatva sétáltam, előttem lustán nyújtózkodott a magyar tenger. Nem siettem sehová, szandálommal a kezemben lassan bandukoltam a parton. Élveztem, ahogy a homok a lábujjaim közé tülekedik, s langyosan simogatja a talpam. A nap éppen alábukott a látóhatár peremén, én pedig megálltam, hogy megnézzem a naplementét.
 Nagy nyugalmamban egy edzőcipő hangját hallottam a távolból, amint puhán csapódik a homoknak minden lépésnél. Nem törődtem a hanggal, csak csendben nyugtáztam magamban, néztem tovább az elém táruló gyönyörű látványt. Ám ekkor a hang elhallgatott, helyét átadva a halk szuszogásnak a fülem mellett. Forró lehelet csiklandozta a fülcimpámat, és meleg kéz ujjai záródtak egyesével meztelen hasamra. Óvatosan felpillantottam, és vakítóan fehér fogakat láttam, ragyogó mosolyba zárva. Akkor a meleg kéz megfogta a kezemet, és maga felé fordított, lassúzni kezdtünk.
Abban a pillanatban távolban pedig, egy gyermektábor falai közül elkezdődött a szám amelyet dúdoltam, s melyet táncpartnerem fütyült éppen...

'Könnyű álmot hozzon az éj...'